Szász Péter mélységesen megveti a hitlerizmust.

Hát, nem a legerősebb Hitler-kritika a magyar élmezőnyben, de értékelendő a gesztus!

Következzék…

Szász Péter, a Depositum főszerkesztője:

„A humanizmus ideológiája szerint az ember önmagában szent, és egyedül szent. Az ember földi, biológiai élete is, legfőképp a halála.

Ez mind nem igaz.

Ahogy a nagy dicsőítésben (doxologia maior) énekeljük a szentmisében: „Tu solus sanctus…”

Egyedül az Isten szent önmagában és önmagáért.

Adolf Hitler nem ismert se Istent, se embert. Megveszekedett, tébolyult, ördöngős gazember volt. Cselekedeteivel sértette az Istent, meggyalázta a német hazát, rombolta a német családot. Likvidálta politikai ellenfeleit a „Führer”, „aki csak szeretni akarta szabadon népét”.

Halottról jól vagy semmit, nem pedig „jót vagy semmit”.

Az irgalmasság a holtak eltemetését és az értük való imádságot parancsolja meg, nem valami megveszekedett ál-szentimentalizmust az emberi gondolatok és halálok tiszteletéről. A bűnben nincs mit tisztelni.”

Jól mondod, tesó! Egyetértek veled! Dicsértessék!

EREDETI SZÖVEG

https://szentkoronaradio.com/blog/2022/01/04/homonnay-gergely-halalarol-jobboldali-szemszogbol/

Létezik Budapest szívében egy kocsma: a Molylepke. Igazi, kellemes alter romkocsma, tele igazi, kellemes alter értelmiségiekkel. Jó a társaság; itt mindenki felvilágosult és progresszív, toleráns és polkorrekt. Barátja a migrációnak, védelmezője a cigányságnak, ellenzője a szegregációnak, ellenfele a Katolikus Egyháznak, támogatója az Isztambuli Egyezménynek, szimpatizánsa az egyneműek házasságának. Liberálisok. Humanisták. Antifasiszták. Antirasszisták. A 80%-a kibékült a tőkés renddel, a 20%-a megmaradt kommunistának. Egy melós nincs köztük, mindenki diplomás, és a középosztály tagja. Raoul Wallenberg és Thomas Mann örökségének ápolói. Hősök. Szabad szellemű ifjak, akik gyűlölik a zsarnokságot. Valóságos szentek. Égő gyertyák egy embertelen és brutális világban.

Jelen pillanatban minden szem az egyik legnépszerűbb intellektuelre szegeződik: Kuszma Úrra. Kuszma Úr rendkívül olvasott és művelt, kifinomult és udvarias, de mindenekfelett erkölcsös. A könyvkiadásban dolgozik, így adva van a könyvek szeretete. Kedvenc szerzői Thomas Mann és Babits Mihály, Mika Waltari és Spiró György, Krúdy Gyula és Kosztolányi Dezső. Most éppen előadást tart, vagyis élménybeszámolót. A legfrissebb olvasmányélményéről. Ugyanis elolvasta Karsai Lászlónak a Szálasi Ferencről írt monográfiáját. S levonta a tanulságokat, amelyet most megosztani kíván a szájtátva figyelő, alkoholizáló és drogozó hallgatósággal.

Kuszma Úr leszögezi, hogy Szálasi nem démon, hanem egy hétköznapi ember. Olyan ember, aki ott élhet a közelünkben. Lehet akár a szomszédunk is. Egy kedves és barátságos bácsi. Rendes fickó, hiszen leáll velünk beszélgetni, és időnként áthív minket a kocsmába is, ahol ő állja a cehet. Elsőre szimpatikus az ember, de amikor rákeresünk az Instagramjára, látjuk, hogy gondolatai zavarosak. Azt hirdeti, hogy bizonyos embercsoportokat el kell tüntetni a társadalomból. Meg azt, hogy bizonyos polgártársakat meg kell fosztani a jogaiktól. Közben a magasztos elvekre hivatkozik, mint a szeretet, az Isten, a nemzet és az emberiség. Elsőre úgy tűnik, nem akar semmi rosszat – de hát mi olyan emberek vagyunk, akik tanultak a zsidó népirtásból, a Holokausztból! Átlátunk a szitán; minket nem lehet átvágni a palánkon! Felismerjük a fasisztát, a náczit!

A közönség visszafojtja a lélegzetét. Közben szívja magába a bölcsességet. Várják a csattanót, a végkövetkeztetést, a tanulságot.

Kuszma Úr egy perc hatásszünet után oda is veti nekik:

A Szálasi Ferencek köztünk élnek!

Ők azok, akik összeesküvés-elméletet gyártanak szobájuk magányában. Hatalmas egójukkal úgy gondolnak magukra, mint Kiválasztottakra. Úgy vélik, ők az igazság birtokosai, és ezért készek arra, hogy rákényszerítsék ezt az igazságot az összes többi emberre, a környezetükre, a társadalomra. A környezetükben élő emberek számukra csak absztrakciók, akiket kedvükre tologathatnak a tervezőasztalon. Valódi társadalommérnökök ők. Számukra nem lényeges, mit érez és gondol az ember – az ő szemükben ők nem egyéniségek, csak statiszták. A Szálasik eszköztárába belefér minden olyan aljasság, ami a szent célt szolgálja: a jogtiprás, az üldözés, a rágalmazás, a bebörtönzés, a megszégyenítés, a megveretés, a kínzás, a gyilkosság. Csak a magasztos ideológia számít, amit mindenáron át kell ültetni a gyakorlatba. A Szálasik egészen addig nem veszélyesek, amíg egyedül vannak a szobájuk magányában; de amint követőkre találnak, megindul a vész. Létrejön a pusztító kombináció: a Vezér, aki kiadja az utasítást, és a Hívek, akik végrehajtják azt!

Kuszma Úr monológja tetszik a közönségnek. De még nem tapsolnak és dobolnak, nem ujjonganak és éljenzenek – hiszen még nem hangzott el a végső tanulság!

Kuszma Úr végül azt is kiböki:

Ismerjük fel a köztünk élő Szálasi Ferenceket!

A Molylepke vendégei megtapsolják a szónoklatot. Hiszen valódi humanisták és liberálisok ők!

- Wass Albert szar! Nagyon szar! – szólal meg a pultnál egy részeges bölcsészlány.

Kuszma Úr elégedetten átadja a helyét. Egy aprócska nőnek. Littlewood a harci neve (magyarul Kicsi Erdő, de angolul trendibb a hangzása). Liberális feminista. Óvodapedagógus, aki világosan látja az iskolarendszer hibáit. Emellett harcias szüfrazsett, a nemi egyenjogúság Leia hercegnője.

Littlewood belekezd a maga monológjába. Arról beszél, hogy kiépült Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában, Oroszországban és az USA-ban egy diktatórikus rend, amely patriarchális és maszkulin, jobboldali és konzervatív, keresztény. Bázisát olyan férfiak adják, akik fehérek és heteroszexuálisok, de mindenekelőtt frusztráltak, mert nem jutnak pinához. Ezen férfiaknak nem tetszik az, hogy a nők szabadon rendelkeznek az életükkel. Ezen férfiak azt szeretnék, ha a nő nő lenne, a férfi pedig férfi. Meg hogy a nő visszatérjen az olyan értékekhez, mint a házasság és az anyaság. Littlewood hisztérikusan közli a hallgatóssággal, miszerint a férfiak már készülnek a leszámolásra, vagyis arra, hogy ismét megzabolázzák a nőket. Igen, kiszorítják a nőket a munkaerő-piacról, vissza a háztartásba és a gyermeknevelésbe! Igen, kettőbe törik a nők karrierjét, és szülőgépet csinálnak belőlük! Igen, zárolni fogják a nők bankszámláját a patriarchális bankok, meg a maszkulin bankár elit, és a szerencsétlen, kiszolgáltatott nők anyagilag függeni fognak a legközelebbi férfi hozzátartozójuktól! Egy olyan társadalmi rendet fognak kiépíteni ezen férfiak, amelyben a nőknek tilos a munka, a karrier és az egyetem! Littlewood beszél a nemi alapú bérkülönbségekről, az üvegplafonról; hogy egy nő kevesebbet keres, mint egy férfi… MERT PATRIARCHÁTUS, MERT FÉRFIURALOM! Beszél arról, hogy a nők folyamatosan meg vannak alázva a munkahelyen, a családban, az utcán. A szőke nős viccek és a kőművesfütty a férfiterror finom eszközei! Littlewood a beszéde végén aztán harcba hívja a hallgatóságot: LÁZADJUNK FEL A PATRIARCHÁTUS ELLEN! METOO! TÖRJÜK LE A FÉRFIURALMAT! METOO! VÁGJUNK VISSZA A FÉRFIAKNAK! METOO!

A Molylepke vendégei megtapsolják a szónoklatot. Hiszen valódi humanisták és liberálisok ők!

Bár ami Kuszma Úrnál szolid taps volt, Littlewoodnál őrjöngés, zendülés.

- Nyirő József is szar! Szar, mert szar! – hablatyolja a pultot támasztó bölcsészlány.

Kuszma Úr is tapsol. Önfeledten, helyeslően.

Tapsol minden humanista és liberális a kocsmában. Meg az országban.

Szálasi Ferenc pedig mosolyogva fogadja a tapsot!

TORZÍTOTT SZÖVEG

Codreanu

„Nem kellett hozzá sem feljelentés, semmilyen konkrét esemény, hogy a kiadó akkori igazgatója ne akarja kiadni Corneliu Zelea Codreanu életrajzát. Hiszen Fekete Éva Codreanu-életrajza egy olyan emberről szólt, aki egész életében fasisztának vallotta magát, de minden csalódása és tévedése közepette is hitt abban, hogy a fasizmus csak a társadalom mély, demokratikus átalakulása révén, azzal együtt valósulhat meg.” (Kőszeg Ferenc)

„A csend törvénye: beszélj keveset. Csak azt mondd, ami kell. Csak akkor, amikor szükséges. Ékesszólásod a tettek legyenek, ne szavak. Te bevégzel: beszéljenek csak mások.“ (itt a philosopher elmorzsol egy könnycseppet, majd folytatja a bölcseletet.) Már önmagában az is a lehetetlen megkísértése, hogy keveset beszélve akár csak megvillantsuk Codreanu egyetlen gondolatát is. Arról pedig végképp le kell tennünk, hogy keveset beszélve kifejtsük a fenti tézist. Akárhogy is van, érdemes kiindulni Codreanu aforizmájából. „Egy spirituális légkört, egy erkölcsi légkört fogunk teremteni, amelyben a hősi ember megszülethet és boldogulhat. E hős fogja a népet a nagyság útján vezetni.“ (itt a philosopher megint letöröl az arcáról egy könnycseppet, majd az orrát is kifújja, a taknyos papír-zsebkendőt pedig elegáns mozdulattal beledobja a kukába.) Így hangzik az a gondolat, ami Corneliu Zelea Codreanut végigkíséri egész rövid életén. A gondolat maga első ránézésre szűken vett spirituális és morális problémának tűnik, igaz, már rögtön egy lehetséges politikai programnak is tekinthető. Állításunk az, hogy valójában Corneliu Zelea Codreanu filozófiájának alapvetése és az életpálya tekinthető úgy is, mint az erre a problémára adható megoldások fellelése iránt érzett szükséglet kielégítésének meg-megújuló kísérlete.” (Kardos András)

Én hiszek a fasizmusban és a demokráciában!

Én hiszek Corneliu Zelea Codreanu-ban!

(És még 15 korsó sör sem kell hozzá, hogy ilyeneket ordibáljak a szobám magányában. Vagy egy Orbán-ellenes tüntetésen.)

EREDETI SZÖVEG

https://moly.hu/konyvek/fekete-eva-lukacs-gyorgy

Bizony, ő kemény picsa! Félnek is tőle a zsidók!

TORZÍTOTT SZÖVEG 

(Pauline Harmange - Én például utálom a zsidókat)

Miért kell utálni a zsidókat? Valószínűleg nem kell. De legalábbis nem mindet.

Vita témája lehet, hogy szó szerint érti-e a címet Pauline Harmange, de nem ez a lényeg.

2020 botránykönyvét tartja kezében az olvasó, amelynek betiltását javasolta, sőt mi több, követelte több zsidó szervezet is. S amit persze – a hazafiak nagy szerencséjére – nem tiltottak be. Az érvelés szerint Pauline Harmange esszéje antiszemita alapon gyűlöletet szít.

„Sokan megsértődnek az antiszemitizmuson, és a rasszizmus egyik formájának kiáltják ki. Persze, az antiszemitizmus épp olyan elítélendő, mint maga a rasszizmus. (Nem mintha maga a rasszizmust valaha is elítélték volna.) Ilyenkor rosszhiszeműen a szőnyeg alá söprik azokat a mechanizmusokat, amelyek a történelem, a kultúra és a hatóságok által támogatott rendszerszintű jelenségeket hozták létre a rasszista elnyomásból.”

Harmange eredetileg bloggerként tett szert hírnévre. Még a Guardian is elemző cikket közölt róla.

A kötet megjelenése után több ezer példány fogyott el az első napokban. Harmange kis kiadója nem győzte a keresletet, ezért átadta a jogot egy nagyobb kiadónak.

„A zsidók, míg azon siránkoznak, hogy mennyi üldöztetésben van részük, ügyesen megkerülik a feladatukat: hogy egy kicsit kevésbé legyenek a judeokrácia vegytiszta termékei”.

Pauline Harmange gondolatai radikálisak, de megfontolandók. Kötete egy nemzetközi társadalmi vita kiindulópontja.

További kiváló gondolatok a szerzőtől:

„Még a gondolatát is gyűlöltem annak, hogy bármilyen formában zsidókat szolgáljak.”

„Egy zsidóval élek házasságban. Nagyszerű ember. Igazán támogatja az írásaimat. De általánosságban nem bízom a számomra ismeretlen zsidókban.”

„Egyszerűen nem bízom meg bennük. Ezt nem is annyira a személyes életem tapasztalataiból szűrtem le. Évek óta tagja vagyok egy franciaellenes erőszak áldozataival foglalkozó hazafias szervezetnek. Tényként állíthatom, hogy az agresszorok többsége zsidó. Tőlünk, franciáktól azt várják, hogy kedveljük a zsidókat. Abszólute meg kell, hogy legyen a jogunk ahhoz, hogy ne szeressük őket. Értem, hogy ez erőszakosnak hangozhat, de meggyőződésem, hogy szabadnak kell lennie nem szeretnünk őket úgy általában, hogy egyes zsidókkal kivételt tehessünk.”

Esszéje szerint az antiszemitizmus felszabadító érzés, ami közösségteremtő erő lehet a franciák között.

„Mi van, ha a franciáknak jó okuk van utálni a zsidókat? Mi van akkor, ha ennek a zsidókra irányuló dühnek a szabad kifejezése örömteli és felszabadító?”

”Sajnos, de nem meglepő módon a franciagyűlölet olyan mélyen gyökerezik a francia irodalomban, hogy gyakran fel sem figyelünk rá.”

Az írónő szerint az antiszemitizmus vádjával akarják hitelteleníteni a hazafiakat. Meggyőződése, hogy nincs semmi baj azzal, ha egy francia nyíltan bevallja az utálatát. Szerinte legitim érzés, ha belegondolunk, mennyit bántják a zsidók a franciákat.

„Az antiszemitizmus csak reakció a franciagyűlöletre, ami a rendszerszintű erőszak gyökere.”

EREDETI SZÖVEG

https://moly.hu/konyvek/pauline-harmange-en-peldaul-utalom-a-ferfiakat

https://444.hu/2020/09/10/en-utalom-a-ferfiakat-irodalmi-szenzacio-lett-franciaorszagban-a-ferfiutalat-jogarol-szolo-konyvbol