Létezik Budapest szívében egy kocsma: a Molylepke. Igazi, kellemes alter romkocsma, tele igazi, kellemes alter értelmiségiekkel. Jó a társaság; itt mindenki felvilágosult és progresszív, toleráns és polkorrekt. Barátja a migrációnak, védelmezője a cigányságnak, ellenzője a szegregációnak, ellenfele a Katolikus Egyháznak, támogatója az Isztambuli Egyezménynek, szimpatizánsa az egyneműek házasságának. Liberálisok. Humanisták. Antifasiszták. Antirasszisták. A 80%-a kibékült a tőkés renddel, a 20%-a megmaradt kommunistának. Egy melós nincs köztük, mindenki diplomás, és a középosztály tagja. Raoul Wallenberg és Thomas Mann örökségének ápolói. Hősök. Szabad szellemű ifjak, akik gyűlölik a zsarnokságot. Valóságos szentek. Égő gyertyák egy embertelen és brutális világban.

Jelen pillanatban minden szem az egyik legnépszerűbb intellektuelre szegeződik: Kuszma Úrra. Kuszma Úr rendkívül olvasott és művelt, kifinomult és udvarias, de mindenekfelett erkölcsös. A könyvkiadásban dolgozik, így adva van a könyvek szeretete. Kedvenc szerzői Thomas Mann és Babits Mihály, Mika Waltari és Spiró György, Krúdy Gyula és Kosztolányi Dezső. Most éppen előadást tart, vagyis élménybeszámolót. A legfrissebb olvasmányélményéről. Ugyanis elolvasta Karsai Lászlónak a Szálasi Ferencről írt monográfiáját. S levonta a tanulságokat, amelyet most megosztani kíván a szájtátva figyelő, alkoholizáló és drogozó hallgatósággal.

Kuszma Úr leszögezi, hogy Szálasi nem démon, hanem egy hétköznapi ember. Olyan ember, aki ott élhet a közelünkben. Lehet akár a szomszédunk is. Egy kedves és barátságos bácsi. Rendes fickó, hiszen leáll velünk beszélgetni, és időnként áthív minket a kocsmába is, ahol ő állja a cehet. Elsőre szimpatikus az ember, de amikor rákeresünk az Instagramjára, látjuk, hogy gondolatai zavarosak. Azt hirdeti, hogy bizonyos embercsoportokat el kell tüntetni a társadalomból. Meg azt, hogy bizonyos polgártársakat meg kell fosztani a jogaiktól. Közben a magasztos elvekre hivatkozik, mint a szeretet, az Isten, a nemzet és az emberiség. Elsőre úgy tűnik, nem akar semmi rosszat – de hát mi olyan emberek vagyunk, akik tanultak a zsidó népirtásból, a Holokausztból! Átlátunk a szitán; minket nem lehet átvágni a palánkon! Felismerjük a fasisztát, a náczit!

A közönség visszafojtja a lélegzetét. Közben szívja magába a bölcsességet. Várják a csattanót, a végkövetkeztetést, a tanulságot.

Kuszma Úr egy perc hatásszünet után oda is veti nekik:

A Szálasi Ferencek köztünk élnek!

Ők azok, akik összeesküvés-elméletet gyártanak szobájuk magányában. Hatalmas egójukkal úgy gondolnak magukra, mint Kiválasztottakra. Úgy vélik, ők az igazság birtokosai, és ezért készek arra, hogy rákényszerítsék ezt az igazságot az összes többi emberre, a környezetükre, a társadalomra. A környezetükben élő emberek számukra csak absztrakciók, akiket kedvükre tologathatnak a tervezőasztalon. Valódi társadalommérnökök ők. Számukra nem lényeges, mit érez és gondol az ember – az ő szemükben ők nem egyéniségek, csak statiszták. A Szálasik eszköztárába belefér minden olyan aljasság, ami a szent célt szolgálja: a jogtiprás, az üldözés, a rágalmazás, a bebörtönzés, a megszégyenítés, a megveretés, a kínzás, a gyilkosság. Csak a magasztos ideológia számít, amit mindenáron át kell ültetni a gyakorlatba. A Szálasik egészen addig nem veszélyesek, amíg egyedül vannak a szobájuk magányában; de amint követőkre találnak, megindul a vész. Létrejön a pusztító kombináció: a Vezér, aki kiadja az utasítást, és a Hívek, akik végrehajtják azt!

Kuszma Úr monológja tetszik a közönségnek. De még nem tapsolnak és dobolnak, nem ujjonganak és éljenzenek – hiszen még nem hangzott el a végső tanulság!

Kuszma Úr végül azt is kiböki:

Ismerjük fel a köztünk élő Szálasi Ferenceket!

A Molylepke vendégei megtapsolják a szónoklatot. Hiszen valódi humanisták és liberálisok ők!

- Wass Albert szar! Nagyon szar! – szólal meg a pultnál egy részeges bölcsészlány.

Kuszma Úr elégedetten átadja a helyét. Egy aprócska nőnek. Littlewood a harci neve (magyarul Kicsi Erdő, de angolul trendibb a hangzása). Liberális feminista. Óvodapedagógus, aki világosan látja az iskolarendszer hibáit. Emellett harcias szüfrazsett, a nemi egyenjogúság Leia hercegnője.

Littlewood belekezd a maga monológjába. Arról beszél, hogy kiépült Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában, Romániában, Oroszországban és az USA-ban egy diktatórikus rend, amely patriarchális és maszkulin, jobboldali és konzervatív, keresztény. Bázisát olyan férfiak adják, akik fehérek és heteroszexuálisok, de mindenekelőtt frusztráltak, mert nem jutnak pinához. Ezen férfiaknak nem tetszik az, hogy a nők szabadon rendelkeznek az életükkel. Ezen férfiak azt szeretnék, ha a nő nő lenne, a férfi pedig férfi. Meg hogy a nő visszatérjen az olyan értékekhez, mint a házasság és az anyaság. Littlewood hisztérikusan közli a hallgatóssággal, miszerint a férfiak már készülnek a leszámolásra, vagyis arra, hogy ismét megzabolázzák a nőket. Igen, kiszorítják a nőket a munkaerő-piacról, vissza a háztartásba és a gyermeknevelésbe! Igen, kettőbe törik a nők karrierjét, és szülőgépet csinálnak belőlük! Igen, zárolni fogják a nők bankszámláját a patriarchális bankok, meg a maszkulin bankár elit, és a szerencsétlen, kiszolgáltatott nők anyagilag függeni fognak a legközelebbi férfi hozzátartozójuktól! Egy olyan társadalmi rendet fognak kiépíteni ezen férfiak, amelyben a nőknek tilos a munka, a karrier és az egyetem! Littlewood beszél a nemi alapú bérkülönbségekről, az üvegplafonról; hogy egy nő kevesebbet keres, mint egy férfi… MERT PATRIARCHÁTUS, MERT FÉRFIURALOM! Beszél arról, hogy a nők folyamatosan meg vannak alázva a munkahelyen, a családban, az utcán. A szőke nős viccek és a kőművesfütty a férfiterror finom eszközei! Littlewood a beszéde végén aztán harcba hívja a hallgatóságot: LÁZADJUNK FEL A PATRIARCHÁTUS ELLEN! METOO! TÖRJÜK LE A FÉRFIURALMAT! METOO! VÁGJUNK VISSZA A FÉRFIAKNAK! METOO!

A Molylepke vendégei megtapsolják a szónoklatot. Hiszen valódi humanisták és liberálisok ők!

Bár ami Kuszma Úrnál szolid taps volt, Littlewoodnál őrjöngés, zendülés.

- Nyirő József is szar! Szar, mert szar! – hablatyolja a pultot támasztó bölcsészlány.

Kuszma Úr is tapsol. Önfeledten, helyeslően.

Tapsol minden humanista és liberális a kocsmában. Meg az országban.

Szálasi Ferenc pedig mosolyogva fogadja a tapsot!