Bizony, ő kemény picsa! Félnek is tőle a zsidók!
TORZÍTOTT SZÖVEG
(Pauline Harmange - Én például utálom a zsidókat)
Miért kell utálni a zsidókat? Valószínűleg nem kell. De legalábbis nem mindet.
Vita témája lehet, hogy szó szerint érti-e a címet Pauline Harmange, de nem ez a lényeg.
2020 botránykönyvét tartja kezében az olvasó, amelynek betiltását javasolta, sőt mi több, követelte több zsidó szervezet is. S amit persze – a hazafiak nagy szerencséjére – nem tiltottak be. Az érvelés szerint Pauline Harmange esszéje antiszemita alapon gyűlöletet szít.
„Sokan megsértődnek az antiszemitizmuson, és a rasszizmus egyik formájának kiáltják ki. Persze, az antiszemitizmus épp olyan elítélendő, mint maga a rasszizmus. (Nem mintha maga a rasszizmust valaha is elítélték volna.) Ilyenkor rosszhiszeműen a szőnyeg alá söprik azokat a mechanizmusokat, amelyek a történelem, a kultúra és a hatóságok által támogatott rendszerszintű jelenségeket hozták létre a rasszista elnyomásból.”
Harmange eredetileg bloggerként tett szert hírnévre. Még a Guardian is elemző cikket közölt róla.
A kötet megjelenése után több ezer példány fogyott el az első napokban. Harmange kis kiadója nem győzte a keresletet, ezért átadta a jogot egy nagyobb kiadónak.
„A zsidók, míg azon siránkoznak, hogy mennyi üldöztetésben van részük, ügyesen megkerülik a feladatukat: hogy egy kicsit kevésbé legyenek a judeokrácia vegytiszta termékei”.
Pauline Harmange gondolatai radikálisak, de megfontolandók. Kötete egy nemzetközi társadalmi vita kiindulópontja.
További kiváló gondolatok a szerzőtől:
„Még a gondolatát is gyűlöltem annak, hogy bármilyen formában zsidókat szolgáljak.”
„Egy zsidóval élek házasságban. Nagyszerű ember. Igazán támogatja az írásaimat. De általánosságban nem bízom a számomra ismeretlen zsidókban.”
„Egyszerűen nem bízom meg bennük. Ezt nem is annyira a személyes életem tapasztalataiból szűrtem le. Évek óta tagja vagyok egy franciaellenes erőszak áldozataival foglalkozó hazafias szervezetnek. Tényként állíthatom, hogy az agresszorok többsége zsidó. Tőlünk, franciáktól azt várják, hogy kedveljük a zsidókat. Abszólute meg kell, hogy legyen a jogunk ahhoz, hogy ne szeressük őket. Értem, hogy ez erőszakosnak hangozhat, de meggyőződésem, hogy szabadnak kell lennie nem szeretnünk őket úgy általában, hogy egyes zsidókkal kivételt tehessünk.”
Esszéje szerint az antiszemitizmus felszabadító érzés, ami közösségteremtő erő lehet a franciák között.
„Mi van, ha a franciáknak jó okuk van utálni a zsidókat? Mi van akkor, ha ennek a zsidókra irányuló dühnek a szabad kifejezése örömteli és felszabadító?”
”Sajnos, de nem meglepő módon a franciagyűlölet olyan mélyen gyökerezik a francia irodalomban, hogy gyakran fel sem figyelünk rá.”
Az írónő szerint az antiszemitizmus vádjával akarják hitelteleníteni a hazafiakat. Meggyőződése, hogy nincs semmi baj azzal, ha egy francia nyíltan bevallja az utálatát. Szerinte legitim érzés, ha belegondolunk, mennyit bántják a zsidók a franciákat.
„Az antiszemitizmus csak reakció a franciagyűlöletre, ami a rendszerszintű erőszak gyökere.”
EREDETI SZÖVEG
https://moly.hu/konyvek/pauline-harmange-en-peldaul-utalom-a-ferfiakat
https://444.hu/2020/09/10/en-utalom-a-ferfiakat-irodalmi-szenzacio-lett-franciaorszagban-a-ferfiutalat-jogarol-szolo-konyvbol